Ha egy vagyonvédelmi vállalkozás vezetőjére gondolunk, elsőként mindannyiunknak egy nagy, marcona alak ugrik be, aki először üt, aztán kérdez. Pongrácz Balázs, a Marcus Group cégcsoport alapító tulajdonosa azonban rácáfol erre a sztereotípiára.
A Marcus Security-t, azt gondolom, nem kell bemutatni olvasóinknak. Ott vannak országszerte a legnagyobb építkezéseken, a régió több ezer fős rendezvényein is rendszeresen találkozhatunk velük, nem utolsó sorban pedig felvállalták a győri éjszakai élet biztonságosabbá tételét. Honnan indult mindaz, amit ma a Marcus cégcsoport képvisel?
A Marcus Security értékrendjét otthonról hoztam, nálunk a fegyelem és a rend családi értékek. Édesapám ma már nyugalmazott alezredes. Tőle kisfiúként azt tanultam, hogy egy férfinek erősnek kell lennie nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is. E téren pedig a küzdősport volt a legjobb tanítómesterem, az egész életemet végigkíséri az ott elsajátított szemléletmód. Aztán később, amikor a középiskola után döntenem kellett a továbbtanulásomról, valamiért a szervezetfejlesztés és a minőségirányítás érdekelt, így végül ezen a területen két diplomát is szereztem: egyet Győrben, egyet pedig Pécsett, ahol Total Quality Management témában írtam a szakdolgozatomat is. Izgalmasnak találtam ezeket a módszereket, és mint később kiderült, életem egyik legjobb befektetése is volt a rá fordított idő. Egyetemistaként természetesen én is szerettem volna dolgozni, pénzt keresni, és mivel jó kiállású gyerek voltam és verekedni is tudtam, így kidobónak álltam. Azt hiszem, ezek a gyökerek együttesen vezettek oda, ahol most a Marcus tart…
Kidobóból, hogyan lett cégvezető? Erős kontraszt…
A kidobó munkakör azonnal megtetszett: élveztem, hogy az éjszakában dolgozhatok, nem mellesleg a lányoknak is imponáltam vele. Akkoriban ez maga volt a Kánaán. Olyannyira ínyemre volt ez az életvitel, hogy 2010-ben – szövetkezve két akkori barátommal: egy ketrecharcossal és egy ex-kommandóssal – megalapítottuk az első vagyonvédelmi vállalkozásunkat, kifejezetten szórakozóhelyek védelmére specializálódva. Egy év múlva már 3 kaszinó biztonságáért feleltünk, mely számot még egy évre rá megötszöröztük, így a Nyugat-dunántúli régióban 2012 végére már 15 kaszinót biztosítottunk. Úgy éreztük, bejött az élet. Aztán kaptunk egy óriási pofont. Még meg sem száradt a frissen aláírt szerződéseinken a tinta, amikor bejárta a sajtót a hír, hogy bezárnak a kaszinók, így mi is egyik napról a másikra mentünk csődbe. Annyi bevétele sem maradt a vállalkozásnak, hogy a céges költségeket fedezni tudjuk, padlóra kerültünk.
Milyen kiút van egy ilyen helyzetből?
19-re lapot húztam és felmondtam a biztonságot adó főállásomban. Azt gondoltam: üzletfejlesztést, menedzsmentet, marketinget tanultam, itt az ideje, hogy kiderüljön, mit ér a tudásom a gyakorlatban. Eladtam az autómat, és az azért kapott pénzt befektetve „újragomboltam” a vállalkozásom. Piacot elemeztem, SWOT analízist készítettem, kerestem azt a kitörési pontot, ahol egyedülállók lehetünk. Némi kutakodás után egyértelművé vált számomra, hogy a mi erősségünk a kiválóan felkészült, katonás rendben dolgozó emberállomány. Láttam, hogy más vállalkozások milyen lazán kezelik a telephelyőrzési munkákat, ezzel szemben mi fegyelmezetten, jó fizikummal mégis rugalmasan tudtuk megoldani ezeket a feladatokat. Olyan versenyelőnyöket tűztem a Marcus Security címerére, amellyel számottevő vagyonvédelmi szereplőként tudtunk piacra lépni. Ez után már nem volt más hátra, mint előre, így felkerekedtem és minden környékbeli, építkezést bonyolító céget személyesen kerestem meg és ajánlatot tettem számukra. Törekvéseimet több esetben is siker koronázta, így 2013 végére a K.O-ból felállva újra egy prosperáló cég élén állhattam. A leckét azonban megtanultam: vállalkozóként nem támaszkodhatok csak egy lábra, hiszen önmagamon túl a munkatársaimért és az ő családjaikért is felelőséggel tartozom.
Hogyan változtatta meg ez a felismerés a vállalkozását?
Elkezdtem cégcsoportban gondolkodni és olyan vállalkozásokat alapítani, amelyekben láttam üzleti lehetőséget. Először egy földmunkával foglalkozó céget indítottam útjára, majd egy munkaerő-kölcsönző vállalkozást alapítottam. Mindkét esetben kiválóan tudtam alapozni a meglévő kapcsolati tőkémre, és azokra az üzleti partnereimre, akiknél a vagyonvédelem minőségével a Marcus cégcsoport már letette a névjegyét az asztalra.
Az előző évben cégcsoport szinten elértük a 3 milliárd forintos árbevételt, amelynek jelentős részét a JOBmotive munkaerő-kölcsönző cég hozta, de még mindig a security vonal a szívem csücske, hiszen innen indultam, ebben van benne a szívem és a lelkem.
Elmondható akkor, hogy kellett az a 2012-es „pofon” ahhoz, hogy ma itt tartson?
Azt nem tudom, hogy mi lett volna, ha akkor és ott nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy alakultak, de azt szoktam mondani, hogy vagy nyerek, vagy tanulok. Úgy érzem, kifizettem a tanulópénzt és közben fejlődni is tudtam. A mára elért sikereink azonban nemcsak az én szorgalmamnak köszönhetők. Ki merem jelenteni, hogy a TQM és EFQM irányelvek voltak azok, amelyek mentén haladva erős, agilis vállalatot tudtam építeni. Nem utolsó sorban pedig mit érne a tudatos vezető és a jó folyamat lojális emberek nélkül? Ahogy anno a SWOT analízis is megmutatta, a mi versenyelőnyünk a kiváló emberállomány, így a mai napig erre alapozunk. Munkatársaimat anyagi és erkölcsi téren is megbecsülöm, folyamatosan lehetőséget biztosítok rá, hogy fejlődjenek, így ők is motiváltak maradnak, ami szerintem kulcsfontosságú. Büszke vagyok a mögöttem álló csapatra, akik életre keltik az elképzeléseimet és együtt, egy hajóban evezve haladunk előre.
Ennyi munka és odafigyelés mellett jut idő azért a kikapcsolódásra is?
A mai napig sokat dolgozom, gyakran éjszakába nyúlóan, de ha szereti az ember, amit csinál és értéket is teremt vele, akkor nem érzi a hagyományos értelemben vett munkának. Az évek alatt azonban én is családot alapítottam, nemrégiben pedig nagycsaládossá váltunk, a feleségemmel ma már három lurkót nevelünk. A gyerekekkel töltött idő a legjobb kikapcsolódás. Büszke vagyok a Marcus cégcsoportra, büszke vagyok az elért eredményeinkre, de erőfeszítéseim igazán a gyerkőcök születésével nyertek értelmet. Klisé vagy nem…a gyerekeknél nagyobb örömöt nem tudok elképzelni. Ma már a családom szeretete az, ami mozgásban tart és motivál.
